A Rákos-patak fotós bejárása

                        írta és fényképezte Miski György

                                     Negyedik rész

            Rákosfalva, Alsórákos, Angyalföld és Vizafogó

 

  8. RÁKOSFALVA (Zugló-Rákosfalva)

  Zsivora György, 1854-től kezdve az itteni Zsivora telek birtokosa, elévülhetetlen érdemeket szerzett Rákosfalva megalakulásában. Budapest 1873-as kialakulásakor a fővárost tíz kerületre osztották. A pesti oldalra hét, a budaira három kerület jutott. Zsivora György ekkor már 19 éve tulajdonosa volt a korábban gróf Festetich János által birtokolt földeknek, és a 14 éves korában (1856 Graz) elhunyt lánya neve után Gizella névre keresztelt kastélynak. A Budapest megszületésekor kialakított kerülethatárok két részre osztották a hatalmas Zsivora telket. A Kerepesi úttól délre eső rész

Rákosfalva, Budapesti Szent István király római katolikus templom, Álmos vezér tere

  

(amiről az előző fejezetben írtam) a X., az országúttól északra eső, a délinél nagyobb darab (5,52 kilométeres határvonallal) közigazgatásilag a VII. kerülethez tartozott. (Ez utóbbi 1894-ben már Kőbánya, 1930-tól pedig Zugló közigazgatása alá tartozott, 1950-ben pedig, Nagy-Budapest kialakulásakor a zuglói körvasúttól keletre eső részt Sashalomhoz csatolták. A kastély tehát manapság sashalmi területen fekszik.) Zsivora a birtok északi részét 1870-ben (vagyis Budapest 1873-as megalakulása előtt) felparcellázta, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy Rákosmező néven egy új telepet hozzon létre. A Rákosmező elnevezés azonban nem sokáig tartotta magát, mert 1871-ben az Eger - hetilap 16. számában (1871.

Rákosfalva, első világháborús emlékmű, Álmos vezér tere

 

április 20.) már a következő kis értesítés látott napvilágot.

  "Rákosfalva néven Pest mellett egy uj nyári telep alakul a Zsivora György által eladott telkeken. Nagy részének már van gazdája, sőt több helyen nagy sebességgel épülnek a nyári lakok. Művészek, írok is vettek ott telkeket. Egy nagyobb négyszög telekcsomózatban gr. Zichy Jenő, a két Pejacsevics gróf, Kendeffy Árpád, Szerdahelyi Kálmán, Krajcsik ügyvéd s Vadnai Károly építtetnek nyári lakásokat, s csináltatnak kerteket; a szomszédos telepen pedig Szigligeti, Lendvai és a nemzeti színház több tagja. A telek emelkedett helyen feküdvén, a kilátás igen szép."

  Egy újabb (régi) idevágó cikk a Rákos Vidéke című újság 

Rákosfalva, első világháborús emlékmű, Álmos vezér tere

 

28. számából (1905. július 9.). Az írás címe: Rákosfalva - Rákosmező

  "Érdekes találkozása a véletlennek, hogy ma egy hete éppen Rákosmező czimen látott ezen a helyen napvilágot egy lelkes, tüzes hazafiui érzéssel és a Rákos vidéke iránt érzett izzó szeretettel megirt czikkely, a melyben az író a Rákos patak környékét, általános szokásunkat követve, Rákosmezőnek nevezi s multjáról elmélkedve, jövőjét rajzolgatja.

  Évek hosszu sora óta szokásos immár, hogy ezt a hatalmas sikságot egész környületével egyetemben a Rákosmező névvel jelölik s a Rákos vidékei fanatikusai a Rákosmező dicséretét zengik szóval és irásban, minden alkalommal.

Rákosfalva, régi kőkereszt, Álmos vezér tere

 

   A Rákos vidéke egyik igen fontos pontja a székesfőváros X. kerületéhez tartozó Rákosfalva, mely jeles intézményei révén elsőrangu kulturális és hazafiui hivatást tölt be. Ez intézmények közül - melyek müködését alkalomszerüleg mindenkor kellő méltatásban részesitjük, - talán legelső és a maga nemében páratlan a Rákosi közmüvelődési és jótékonysági egyesület, a melyről csak nemrég emlékeztünk meg kellő részletességgel az egyesületi év lezárása alkalmával.

  A derék egyesület most olyan lépésre szánta el magát, a mely hivatott arra, hogy mindannyiunknak meleg érdeklődését felkeltse.

Rákosfalva, Álmos vezér téri általános iskola és gimnázium

  

  Arról van szó, hogy Rákosfalva a maga számára követeli a szép Rákosmező elnevezést s egyedüli jogot formál hozzá. E jogát történelmi s hagyománybeli adatokkal bizonyitja s a székesfővárosi tanácshoz intézett előterjesztésében bőven kifejtvén, arra kéri a főváros hatóságát, hogy a Rákosmező elnevezést hivatalosan is ruházza vissza a korcsszokás-alkotta Rákosfalva név helyett a történelmi multtal dicsekedhető városrészre.

  A nagyérdekü előterjesztés a következő: Tekintetes tanács! A Rákosmező, mely annyi sok száz esztendőn keresztül történelmi események szintere volt, melyen a nemzeti alkotmányos életnek kifejezője, az önkormányzó 

Rákosfalva, a Gizella kastély főbejárata, Cziráki utca

 

törvényhozás annyi száz éven keresztül irányította a magyar nemzet hajóját viharban, napfényben, tanácskozván szabadon, Haduristen szabad ege alatt, szabad nemzetként, lóháton fegyverben, készen bármely pillanatban vérrel pecsételni azt, amit szabadon törvényül kimondott; ez a darab föld, mely látta Mátyást, az igazságost népe szeretetében megdicsőülve, midőn a gögös oligarchák hideg szavazatától a magyar nép szeretetére és akaratára apellált; müveltségnek, a pezsgő alkotmányos életnek látója, tanuja, melynek még levegőjében is magyarul csicseregte el háladalát Istenéhez a pacsirta: ez a darab föld historiai szent nevét elvesztette. 

  Lakott részét ma Rákosfalvának, Rákosnak, a körülötte levő

Rákosfalva, a volt Sárga Csikó fogadó helye, Kerepesi út 164-166-168

 

földeket 'Alsó- és Felső rákosi rétek'-nek nevezik.

  Rákosmező polgárai, a rákosi közmüvelődési- és jótékony egyesület, iskolaszék, az iskolák tanitótestületei s a polgári kör kebeléből együttesen fordulnak a Tekintetes Tanácshoz azon kéréssel: méltóztassék a hivatalos intézkedéseket megtenni, hogy ennek a szent földnek régi szép historiai neve visszaadassék.

  Rákosmező, a régi Pest, Kőbánya, Szentmihálypuszta közt elterülő sikság, a melyet a Rákospatak szel át s a melyről nevét is nyerte. E siknak mintegy középtáján: a Kerepesi-ut és a Rákospatak szögében állott és áll még ma is a régi hires Sárga-Csikó vendéglő. E vendéglő s környéke volt az

Rákosfalva, a volt Sárga Csikó fogadó helye, Kerepesi út 164-166-168, és a mellette lévő zöld terület

 

elnyomatás korszakában a 'bus magyarok'-nak, köztük feles számmal magyar müvészeknek kedves kiránduló helye, hol a sik egyenes magyar földön, távol a kormány kémeitől, honfi bú és a hazafi remények között sok felejthetetlen órát töltöttek el.

  Itt született meg az eszme: Rákosmezőn telepet alkotni. A Sárga-Csikó akkori tulajdonosa, a kiránduló társaságoknak magyar szivü házigazdája: Zsivora, meg is valósitotta az eszmét és a mai telepet parczellázta s első telepesei: Megyeri, Szigligeti, Kántorné, Zsivora nevét a telep utczái ma is viselik. Hogy a telep akkor a Rákosmező nevet viselte, igazolja az 1871-ben megnyilt községi iskola irattára, melyben 30 éven át a hatóság minden hivatalos irataiban a Rákosmező név

Rákosfalva, a Rákos-patak (Csatorna) alagútja a Kerepesi út alatt

 

szerepel.

  Mintegy 20 évvel ezelőtt a postahivatal felállitásakor merül fel először a Rákosfalva név, mely értelmileg is képtelenség, mivel Rákos nem birtokos urnak, hanem egy pataknak a neve és igy nem lehetett faluja vagy fala, a mely módon másutt a falu neve képződött.

  A Rákosfalva nevet aztán a helyiérdekü vasút, a hivatalok, a közigazgatás, az egyház átvette, ugy, hogy a szép Rákosmező név lassankint elveszett.

  Pedig ennek a névnek elvesznie nem szabad! Ehhez a névhez nemzeti életünknek sok dicsőséges és mai alkotmányunkra fontos történelmi eseménye füződik!

Rákosfalva, a Rákos-patak (Csatorna) alagútja a Kerepesi út alatt

 

  Rákosmező első telepesei e név alatt települtek meg s azt sokáig joggal viselték! De a mai 4000 lélekre felszaporodott, nagyrészt idegenajku lakosság, a magyar nyelvnek behódolt s a nemzeti érzés szivöket ugy egybeforrasztotta, hogy a Rákosmező ősi névnek jogaiba való visszaállitásának ideje immár elérkezett.

  Kérésünket a Tekintetes Tanács hazafias jóindulatába ajánljuk.

  Budapesten, (X. ker. Rákosmező) 1905. jun. 29.

  A rákosi közmüvelődési és jótékonysági egyesület.

  Stelly Géza elnök."

  Rákosfalva helyén az első katonai felmérés (1782-1785)

Rákosfalva, a Rákos-patak (Csatorna) a Kerepesi úttól északra

 

térképe csaknem lakatlan pusztaságot mutat. Az északnyugatra tartó Rákos-patak körül kiterjedt mocsárvilág húzódik, a tartós emberi jelenlétet csak a kerepesi országút északi oldalán, az utat a közelben keresztező Rákos-patak keleti oldalán berajzolt három, egymástól elkülönülő épület, illetve épületegyüttes jelzi. A nyugati szélen álló, közvetlenül a Rákos keleti oldalánál lévő, körbekerített három kőépület egy tanyához tartozott, amely a Rákos melletti körcsillag jelzésből következően malmot (is) üzemeltetett. (A Via ad Czinkota - cinkotai út - északi oldalán, az úton átívelő híd közelében fekvő malmot Waczpaur Lénárd pesti szervita szerzetes1764-ből való - amúgy Matthey hadmérnök dátum nélküli térképét

Rákosfalva, a régi Rákos-patak nyomvonalán épült Ötvenes utca

 

másoló - térképe is megjeleníti Pest város malma elnevezéssel, s a malom mellett látható egy Diversorium ad Rákos néven feltüntetett szálláshely is. A malmot működtető víz a Cinkotai vagy Kerepesi út déli oldalán húzódó terjedelmes tóból érkezett az őrlőműhöz.) A tanya illetve a malom elnevezésére nem találtam adatot. A keleti oldalon fekvő, ugyancsak három kőépületből és zárt udvarból álló tanyaféleség elhelyezkedése erősen hajaz a második katonai felmérés és a kataszteri felmérés térképén látható Sárga Csikó kocsma (csárda, vendégfogadó) földrajzi helyzetére. A csárda és a majorság három-három háza között álló, kereszttel koronázott kőtemplom pedig valószínűleg az a

Rákosfalva, a volt Rákosi-malom helye a két épület közötti parkban a Rátót utca irányából

 

"barátok" (azaz ferencesek) temploma volt, ahol a rákosmezei országgyűléseket ünnepélyes szentmisével zárták le. Később, 1790 körül, a környéken épült fel gróf Festetich János kastélya, s ezzel kapcsolatban felmerült, hogy az a "barátok" régebben elpusztult templomának romjaira (vagy részben a romjaiból) épült, ugyanis a kastély falába ódon épületrészeket is beépítettek. Míg az említett három épület a Kerepesi út északi oldalán állt, az országút túloldalán terjedelmes tó húzódott, amit a Rákos vize töltött fel. Minden bizonnyal gazdasági szerepe volt: egyrészt a felduzzasztott tóból kifolyó s a Kerepesi út alatt átbújó patak biztosította a malom folyamatos meghajtásához szükséges vízmennyiséget,

Rákosfalva, a Rákos-patak (Csatorna) a Gvadányi utca mentén

 

másrészt a terjedelméből következően másra is hasznosíthatták, például a környező földek öntözésére vették igénybe, esetleg halastóként is szolgált. 

  A második katonai felmérés (1819-1869) térképszelvényei igen széles időintervallumban, fél évszázad alatt készültek, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pest környéki földek és települések felmérésére többnyire 1861 táján került sor. Nagyjából 80 évvel az első felmérést követően. A 2.KF-térkép a Felsőrákosi-rétekről a Kerepesi út alatt átbújó, s rákosfalvai részre érkező Rákos-patakot már szabályozott formában mutatja, mellette (keletre) megjelenítve az új csatornaágat is. Ez utóbbi a Kerepesi úthoz jóval közelebb válik ki a főágból

Rákosfalva, Zsivora György szobra a Zsivora parkban

 

(700 m), mint ahogy a valamivel későbbi kataszteri térképen lehet majd látni (1,2 km). A 2.KF-térképen a rákosfalvai oldalra átjutott Rákos-patak és a vele nagyjából párhuzamosan futó csatornája az országúttól körülbelül 400 méterre egyesül, s már így éri el a Rákosfalva (s egyben Zsivora telek) északi határában működő Rákosi-malmot. A malom három épülete a Kerepesi úttól 600-650 méterre feküdt, a mai Füredi utca és Szentmihályi út találkozása közelében, a kereszteződéstől mintegy 200 méterre, délkeletre, a Szentmihályi út északi oldalán. A malomtól 150 méterre, északnyugatra (a mai Füredi utca vonalában) húzódott Rákosfalva (s a Zsivora telek) ezen oldali határa. A térképen jól kivehető az ekkortájt már Zsivora

Rákosfalva, Zsivora György szobra a Zsivora parkban

 

György tulajdonát képező kastély (Schloss Rákos néven, a Kerepesi úttól 200 méterre, északra), illetve az országút északi oldalán álló Sárga-Csikó csárda épületei. Az U alakú főépület és a hozzátartozó hosszanti, fából készült melléképület (talán istállók, kocsiszínek lehettek benne) négyszáz méterre, keletre volt a Kerepesi út alatt áthaladó Rákos-pataktól, s bő száz méterre a tőle északra álló kastélytól. A csárda nyugati szomszédságában áll még a "barátok" (ferencesek) temploma, de a tetején már nincs ott a kereszt, ami valószínűleg annak tudható be, hogy az épület vallási jellege megszűnt, netán a templom omladozófélben volt. A templom(rom?)tól nyugatra, a Rákos-patak illetve csatornájának jobb oldalán a korábbi malomtanya helyén már egy fektetett F betűt formáló kőépületből és kisebb faházból álló majorság tűnik fel. A mellé jegyzett rövidítés (M.H. = Mayerhof, vagyis major, majorság) egyértelművé teszi az épületek rendeltetését. Ezen a térképen már nem látni a major mellett a csillagkerekes malomjelölést, de előfordulhat, hogy az M.H. rövidítés betűi takarják. 

  A XIX. századi kataszteri térkép, szokás szerint, az előző korokban készült térképeknél részletesebben mutatja be a Rákos-patakot és annak környezetét. A Rákos-patak és a tőle körülbelül 50 méterre, keletre húzódó csatornája a Kerepesi út alatti alagutakon érkezett rákosfalvai területre, ami a kataszteri térképen Zsivora telek néven jelenik meg. A Rákos-patak mintegy 500 méteren át északnyugati irányba, egyenes vonalban folyt, nagyjából 50 méterre a mai Szentmihályi út keleti szélétől. Manapság van is ott egy ilyen nevű utca (Ötvenes utca), ami pontosan az azóta megszűnt patakszakasz nyomvonalát követi, legalábbis addig, amíg útját nem állják a Szentmihályi úti lakótelep panelházai. A Rákos az egyenes szakasz végén, a mai Remény utca vonalában északi irányba fordult (a fordulás közelében egy keresztcsatorna beiktatásával összeköttetésbe került a 100 méterre lévő csatornával), s 130-150 méterrel odébb egyesült az "őt" a Felsőrákosi-rétek óta követő csatornaággal. Az egyesülés körülbelül a mai Rátót (korábban Turul) utca magasságában esett meg. A Rákos-patak fordulója és a csatorna betorkollása közötti 150 méteres táv felénél a Rákosi-malom állt. A patak bal oldalán látható malom mellett  feltűnően beszűkült a Rákos medre. A mesterségesen kialakított szűkülettől felgyorsult patak a malomépület után egy szélesebb mederrészbe zúdult, majd kisvártatva felvette a jobbról érkező csatorna vizét (miután a csatorna a Felsőrákosi-réteken belőle vált ki, lényegében önmagával egyesült). 

  Az újabb kori térképeken (Google, Geocaching, OpenStreetMap) a Rákos-patak eme régi, a Kerepesi úttól a csatornával való egyesülésig tartó szakasza nem látszik. Nem látszik, merthogy nevezett patakszakaszt időközben kiiktatták, megszüntették, nyomtalanul eltüntették. Mint említettem, egy darabon az Ötvenes utca jelöli egykori helyét, aztán már az sem, mert beér a lakótelepi házak közé, pontosabban még előttük kikanyarodik a Szentmihályi útra. Ezen a kiiktatott Rákos-patak szakaszon az új térképek az eredetileg kisegítő csatornaként funkcionáló medret tüntetik fel Rákos-patakként. Ami pedig a tényleges csatornát illeti, a Kerepesi út után 700 méterrel érte el a Rákos-patak jobb oldalát. A Kerepesi úttól 400 méterre, északra, a Rákos-pataki torkolattól 300 méterre, délre egy mesterségesen kialakított, 400 méter hosszú mellékág érte el a csatorna jobb oldalát, ami a korábbi felmérések térképein látottaknál jóval terjedelmesebbnek mutatja az immár négy kőépületből álló majorság területét. A rajzolatból nem derül ki, hogy ezen a mellékcsatornán működött-e malom vagy sem, s ha nem működött, akkor mi okból vezették arra a Rákos vizének egy jelentős részét? Nevezett épületegyüttes a mai Zalán és Gvadányi utca, illetve a Kerepesi út és a Szuglói körvasút sor által határolt, a Szlatina utca által kettévágott területen feküdt. A kataszteri térképen persze rajta van a kastély (a mai Egyenes és Cziráki utca kereszteződésénél) és a Sárga-Csikó csárda rajzolata is. Ez utóbbi (azóta elbontott épület) nevét valami fatális tévedés vagy véletlen folytán Sárgaczikó csárdaként jegyezték a térképre, amire különben már felrajzolták az 1888-ban (más forrás szerint 1880-ban) átadott Budapest Czinkotai Helyiérdekű Vasút (BCHV) nyomvonalát. A pesti végállomás a mai Keleti pályaudvar (akkoriban: Magyar Királyi Államvasutak Központi Személypályaudvara) déli oldalán volt. A vonalat eleinte gőzmozdonyok által vontatott szerelvények járták, a szakaszon 1911-ben indultak meg a villamosított járatok.

  Rákosfalvának 1910-ben háromezer, az 1940-es évek végén már tízezer lakosa volt. Rákosfalva és környéke még az 1960-as évek elején is családi házas körzetnek számított, amiből itt-ott előtűnt néhány igényesebb kialakítású villaépület, vagy nyaraló. Ezeket szinte egy szálig ledózerolták, amikor 1968 és 1978 között három ütemben felépítették a Füredi utcai lakótelepet. A csaknem teljesen eltüntetett régi Rákosfalvából az Álmos vezér téri templom (Budapesti Szent István király római katolikus templom), a mellette húzódó füves téren álló, 1857-es évszámozású kőkereszt, az iskola és az első világháborús emlékmű maradt hírmondónak. A Rákosfalváért sokat tett Zsivora Györgynek, a terület egykori birtokosának 2019 szeptemberében szobrot állítottak a róla elnevezett Zsivora parkban. 

  A területen átfolyó Rákos-patakon az 1780-as és 1880-as évek között két vízimalom, a Kerepesi úthoz közeli major névtelen malma, és a tőle 600-650 méterre, északra álló Rákosi-malom működött.

  Szubjektív:

  Rákosfalvát ugyanazon a napon jártam be, mint a kőbányai Felsőrákosi-rétek természetvédelmi területet. Amint végeztem a természetvédelmi területen, átjöttem a manapság Zuglóhoz tartozó Rákosfalvára. Egyéb megjegyzés nincs.

 

  9. ALSÓRÁKOS (Zugló-Alsórákos) 

   Zugló területén feküdt a történelmi Rákos mezeje nagyobb hányada, a középkorban lakatlan, többnyire erdőkkel és mocsarakkal borított sík vidék. A 12-13. századtól a török hódoltságig országgyűlési táborozások helyszíne, valamint hadba vonuló, olykor több tízezer főt számláló seregek gyülekezőhelye. Zugló csaknem felét a kerület északi és kelet hányadát kitevő Alsórákos foglalja el, ezt pedig középtájon a Rákos-patak szeli ketté.

  "A kerületet az 1930-as átszervezéskor hozták létre a régi VII. kerület külterületéből és Kőbánya északi részéből. A kerület eredetileg a Zugló nevet viselte volna, de ezt 1935 októberében, a kerület működésének megkezdésekor Rákosvárosra változtatták.

  A Szendy-féle tervekben Zugló területe majdnem a kétszeresére nőtt volna a teljes mai XVI. kerület hozzácsatolásával. 1949-ben a XIV. kerületből egy jelentéktelen részt az új XVI. kerülethez csatoltak, hivatalos nevét pedig Zuglóra változtatták." Gergely Gábor: Budapest kerületeinek közigazgatási változásai (Tanulmányok Budapest Múltjából 30., 2002)

  "Rákosváros lesz Zugló uj neve. Küldöttség megy Szendy polgármesterhez.

  Mint az Uj Budapest legutóbbi számában jelentette, a főváros

Alsórákos, a volt Paszkál-malom helye az Egressy út közelében, a bal oldali épület helyén

 

XIV. kerülete folyó év október elsejével kezdi el a maga önálló életét. A polgármester a legutóbbi napokban rendeletet bocsátott ki, amelyben közli, hogy a főváros VII., VIII. és X. kerületéből a fővárosi törvény értelmében mely területek fognak a XIV. kerülethez átcsatolódni.

  Mint megírtuk, a XIV. kerület nem fogja a köztudatban élő Zugló nevet kapni. Senki sem tudja, honnan származik ez a Zugló név, amely minden valószínűség szerint idegen eredetű elnevezés. A kerület polgársága, élén Petrovácz Gyulával, akinek nagyszerű energiája hozta létre az új fővárosi kerületet, a kerület új elnevezése mellett foglalt állást. A XIV. kerület közhangulata azt kívánja, hogy Rákosváros legyen Zugló új

Alsórákos, a Rákos-patak az Erzsébet királyné úti hídtól nyugatra

 

neve, annál is inkább, mert az új kerületben fekszik a Rákosmező, ott folyik keresztül a Rákospatak. A Rákosváros elnevezésnek tehát megvan az a történelmi jellege is, amely egyébként annyira hiányzik főleg a pesti kerületek nevéből.

  A polgármestert a zuglóiak nagyobb küldöttsége a közeli napokban fogja felkérni, hogy a XIV. kerületnek Rákosváros legyen a neve. A döntés joga a főváros törvényhatóságát illeti meg, amely egyik őszi közgyűlésén fog véglegesen nevet adni a legfiatalabb fővárosi kerületnek." Uj Budapest 1935. szeptember 21.

  "Az 1873-ban egyesített főváros 10 kerületből állt. Abban az időben a mai Zugló területét két kerület alkotta; a VI. és a VII.

Alsórákos, a Rákos-patak az Erzsébet királyné utcai hídtól nyugatra

 

Az 1890-es években a VII. kerület keleti végét, a rákosfalvai részt a X. kerülethez csatolták.

  Zuglóról, mint fővárosi kerület kialakításáról 1930-ban határoztak a XVIII. törvénycikk alapján. Önálló közigazgatási egységként 1935. október 1-én kezdte meg működését. Az akkor Rákosvárosnak hívott kerület 67 000 lakost számlált, területe 18,74 négyzetkilométert tett ki.

  A XIV. kerület nyolc városrészből áll, amelyek a következők: Városliget, Herminamező, Nagy-Zugló, Kis-Zugló, Alsórákos, Törökőr, Istvánmező, Rákosfalva. A kerület lakossága a városrészekbe a XIX. század utolsó harmadában és a XX. század első felében fokozatosan települt be." Millisits Máté:

Alsórákos, a Rákos-patak a Rákospatak utca végénél, a vasúti sínek előtt

 

Zugló 85 éves lett - Villák, paloták, lakótelepek városrésze (PestBuda 2020. okt. 9.)

  A régi Rákos-patak ismertetését ott hagytam abba, ahol a Rákosi-malom után 150 méterrel elérte a mai Zugló alsórákosi részének keleti szélét, amit a régebbi időkben Alsórákosi-réteknek (KAT19.: Alsó rákosi rétek) neveztek. Gondolom, az elnevezés a kőbányai területre eső Felsőrákosi-rétek analógiájára történt, a két név az adott területrész Dunához viszonyított fekvésére utalt.

  Az első katonai felmérés (1782-1785) térképén az alsórákosi mezők egyetlen bejelölt lakott épülete a Kerepesi úttól 1,9 kilométerre, s az imént ismertetett Rákosfalva területén, a

Alsórákos, a Rákos-patak a Rákospatak utca vége és a Rákos tér között

 

Kerepesi út északi oldalán álló három kőépülettől 2,7 kilométerre fekvő Paskál- (Paszkál-, korabeli írással: Pasckal-) malom volt. Úgy állt ott a nagy pusztában egymagában, hogy az ember csak csodálkozik, ha ennyire kihalt volt körülötte a vidék, kinek jutott eszébe mindentől ennyire távol malmot építeni a Rákoson? Ugyanis még a jelzett, Kerepesi úti házak voltak hozzá legközelebb, merthogy a pesti városfalaktól keletre eső síkság szélső (vagyis a malomhoz legközelebbi) házai is 4,5 kilométerre álltak, a mai Kiskörút vonalában húzódó városfal Hatvani kapuja pedig 6,1 kilométerre volt. Nyugati irányba fordulva a legközelebbi jelzett épület, a szintén a Rákos-patak melletti Ördög-malom (Teufels Mühle) 

Alsórákos, vasúti felüljáró Rákosrendezőnél

 

légvonalban 5,1 kilométerre volt, az északra eső Palota széle 4,7 kilométerre húzódott (ugyancsak légvonalban mérve), az északkeletre fekvő Csömörig pedig 7,4 kilométert kellett volna repülnie a nyílegyenesen arra tartó postagalambnak. És ezek voltak a malomhoz legközelebbi épületek, illetve települések! A térkép a malomtól keletre eső vidéket felettébb mocsaras területként ábrázolja. A mocsárvilágnak a malomtól mintegy 300 méterre, keletre vége szakadt, s a lápos területről két, egymástól 150 méterre, egymással párhuzamosan futó patakág ért ki az Alsórákosi-rétek szárazabb részére. A malomból és az egy kisebb meg egy nagyobb kőépületből álló tanya az északi ág mellett feküdt, az épületektől pár lépésre

Alsórákos, Rákosrendező a vasúti felüljáróról

 

fahíd vezetett át a patakon, de ennek vonalában a déli patakágon is volt egy híd. A malom melletti hídon az akkoriban 350 méterre lévő mai Miskolci útra lehetett kijutni, míg a déli patakhídon keresztül vezető út idővel a mai Thököly út irányába kanyarodott. A malomtól nyugatra, közel 800 méter távolságban, egy nagy forgalmat lebonyolító híd ívelt át az időközben egyesült Rákos felett. A patak déli oldalán öt, az északin ugyanennyi fontos út érkezett a hídhoz. Az északra vezető utak az Ördög-csárda, Palota és Csömör, a hídtól délre induló, más-más nyomvonalon haladó utak Pest városa felé mutattak. Az első felmérés mérnöke alaposan elmérte a malom és a nagy fontosságú Rákos-pataki "közúti" híd közötti

Alsórákos, a Rákos-patak a Tahi utca végénél

 

távolságot, ugyanis nevezett objektum a második katonai felmérés és a kataszteri felmérés térképén egyaránt nagyjából 400 méterre állt. Bár az egykori híd ma már nincs meg, a kisebb nehézségek árán beazonosított helyén lényegében ma is létezik egy híd, méghozzá a Paskál Gyógy- és Strandfürdő (nem tévesztendő össze az innen 150-200 méterre állt egykori malommal!) déli szélén elvezető kis Termál utca patak felőli végében épült gyalogoshíd képében. A patak túloldalán az ugyancsak parányi Bartl János utca húzódik (Google). (Megjegyzendő: ez a malom is, mármint a Paskál vagy Paszkál is rajta van már Waczpaur Lénárd 1764-es térképén, méghozzá Molendinum Pascalis elnevezéssel.)

Alsórákos, a Rákos-patak a Tahi utca végénél

 

  A második katonai felmérés (1819-1869) térképe egy körülbelül 2,5 kilométeres földutat jelez a még rákosfalvai területen fekvő Rákosi-malomtól az első felmérés térképén forgalmasnak mutatott hídig, amire aztán a gyalogosan illetve szekerek által járható út felkanyarodott. A földút mellett, a Rákosi-malomtól egy kilométerre a Schmids major L alakú kőépülete látszik, ettől 900 méterre pedig a Paskál-malom előtt 350 méterrel elágazó Rákos-patak déli ágán átvezető híd jelenik meg. A malom körül már nem is kettő, hanem három kis híd szolgált. Ezek egyike volt az imént említett déli Rákos-ág hídja, ami 30-40 méterre feküdt a földúttól. Az ettől 90 méterrel északabbra eső következő hidacska a malomépület keleti és nyugati oldalán létrehozott tavakat összekötő átfolyás felett vezetett el, ettől ugyancsak nagyjából 90 méterre, szintén északra állt a Miskolci út felé kivezető harmadik híd, ami a korábbi (1.KF) térképen a Rákos-patak északi ága felett ívelt át. 

  Az első felmérés idején a malom közelében két Rákos-ág húzott el, a malom az északi vízfolyás mellett dolgozott. A második felmérésig eltelt időszak alatt a két ágból három lett, megmaradt a déli, és rövidített változatban az északi ág, a nagy változást a kettő között félúton elfutó harmadig ág okozta. Ez a malomtól keletre, mintegy 300-350 méterre vált ki a déli ág jobb oldalából, a malom keleti oldalán egy fektetett könnycsepp alakú, 90 méter hosszú, 40 méter széles tavat duzzasztott, majd elfolyva a középső kis híd alatt, a malom nyugati oldalán egy 150x70 méteres, háromszögletű tóba ömlött. A Rákos-patak középső illetve megrövidült északi ága a tó nyugati csücskénél összefolyt, s az egyesüléstől 250 méterre, nyugatra betorkollt a déli ágba. Ott, ahol a többször említett forgalmas kőhíd átívelte az innentől fogva ismét egy mederben folyó Rákost. 

  Egyébként a malomtól 900 méterre, északra húzódott az akkori városszélt jelző pesti határárok (a térképen: Pester Hotter Graben). Waczpaur Lénárd 1764-es térképén a pesti határnak a Paskál-malomtól északra eső szakaszán még fel van tüntetve a határvonal által pesti és palotai részre (tulajdonba) osztott Kerek-tó, amelynek körvonala közé a "stagnum majus versus Palota", azaz a "medence inkább Palota felé tart" kiegészítő szöveget írták be. Ez alighanem azt jelenti, hogy a tó nagyobb hányada a palotai, kisebb része a pesti határra esett. 

  A Rákos-patak mentén továbbhaladva nyugati irányba, a legközelebbi említésre méltó épület a mai Erzsébet királyné útja és Rákospatak utca találkozásánál, a patak déli oldalán fekvő, fából készült fürdőház (Badhaus) volt. Az Erzsébet királyné útja hídjának közvetlen közelében álló intézmény pontosan két kilométerre feküdt a Paskál-malomtól, és a jelek szerint egyetlen faházból állt. A környék még annyira mocsaras volt, hogy a mai Erzsébet királyné útjának nyomvonalán húzódó úton a Rákos-pataki hídtól délre 140 és 90 méterre, a hídtól északra pedig 70-80 méterre beiktatott hidak segítségével lehetett közlekedni. Tehát egy nagyjából 220 méteres szakaszon négy híd szolgált a mai Erzsébet királyné útjának a patakhoz közeli részén. Egyébként a szerény méretű fürdőházat is kizárólag az Erzsébet királyné útja felől lehetett megközelíteni, közel-távol ez volt az egyetlen errefelé vezető, használható út. 

  Tovább követve a nyugatra, vagyis a Duna felé tartó vízfolyás útját, a Rákos-patak a fürdőháztól 800 méterre, a 4-es számú őrháznál (W.H. No 4.) keresztezte a Nyugati pályaudvarról (a térképen egyszerűen Bahnhof) induló váci vasútvonal (Pest-bécsi vaspálya) sínjeit, s miután átbújt a töltés alatt, 400 méterrel odébb, a mai Tatai utcánál elérte Alsórákos és Angyalföld határát. A régi térképen egyébként a Tatai és a környező utcák helyét legelők és rétek foglalják el, az első, nyomvonallal jelzett utca, amit a Rákos-patak keresztez, a sínektől 800 méterre eső (mai) Jász utca.

  A XIX. századi kataszteri felmérés térképén a Rákosfalváról (a mai Füredi utcánál) Alsórákosra érő Rákos-pataktól nyugatra, mintegy 470 méterre egy önmagában álló, a Rákos-patakkal nem érintkező, tehát minden bizonnyal a felfakadó talajvizek által táplált tó látszik. Az észak-dél tájolású, 100 méter hosszú, 55 méter széles ovális tó déli széle mindössze 190 méterre volt a Zsivora telek (Rákosfalva) szélétől, s a mai viszonyok figyelembevételével a Kőszeg, Mirtusz és Vadvirág utcának a Vezér utca felé eső szakaszát fedte le. Az ismeretlen nevű és rendeltetésű tó északi része "belógott" a Vezér utca közepéig. 

  Azon a területen, ahol a 2.KAT-térkép a Schmids majort jelölte, az eltelt időszakban jelentős változások történtek. A névtelen szekérútból bejelölt nyomvonalú, tehát egyelőre csak a tervasztalon szereplő Szentmihályi (Szt. Mihályi) út lett. Manapság azonban a Szentmihályi út csak a Füredi utcáig tart, ám a kataszteri térképen jelzett nyomvonala, egy enyhe irányváltást követően, még folytatódott északnyugatra. A napjainkra eltűnt szakaszon (a Zsálya utcáig) lakótelepi házak magasodnak, de a hajdani Szentmihályi út a telep nyugati szélén a mai Fischer István utca jóvoltából folytatódik. Ugyanis a kataszteri térkép ide rajzolta a Szentmihályi út Füredi utcán túli részét. Ezen információk birtokában már könnyebben beazonosítható az egykori major pontos helye, ami a - mai utcanevek igénybevételével - a Fischer István utca és a Cserebogár utca kereszteződésénél, a Fischer István utca északkeleti oldalán volt. A XIX. század végén még állt az L alakú kőépület, sőt vele szemközt egy másik, építés alatt lévő ház körvonalai is látszanak. A kataszteri térkép a tanya épületét a még ki nem épült Fogarasi út nyomvonalától nyugatra, körülbelül 80 méterre tünteti fel. Megjegyzendő, hogy ekkortájt a Cserebogár utcát még csak a mai Fischer István utcáig tervezték, a Fischer István utcától keletre, tehát a Rákos-patak felé nincs bejelölve az utca folytatása. Aztán a Cserebogár utcát valamikor mégis meghosszabbították, s ez a hosszabbított szakasz képezi az egykori Schmids major középtengelyét. Tehát a később megtoldott Cserebogár utca északi felén a major kőépülete, vélhetően lakóháza, míg az utca déli felén a majorhoz tartozó másik, a kataszteri felmérés idején épülőfélben lévő (fa?)háza van megjelenítve. A régi lakóház helyét napjainkban földszintes családi ház foglalja el, a másik helyén egy négyszintes lakóépület emelkedik.

  A környék említésre méltó tereptárgyai azonban nem merülnek ki ennyiben, merthogy a régi szekérútból Szt. Mihályi úttá avanzsált út és a Rákos-patak közötti, felparcellázás alatt álló, de még messze be nem épített területen két mesterséges tó vize húzódott. A nyugatra eső kisebbik tó alig 150 méterre esett a majortól (vagy tanyától). Az északnyugat-délkelet tájolású, négyszögű állóvíz hossza alig 30, szélessége 17 méter volt. Pontosan keresztbe feküdt a majdan megépülő Fogarasi úton, valahol a mai Fischer István és Abavár utca közötti darabon. A nagyobb tó innen 140 méterre, keletre terült el, a nyugati széle a mai Tihanyi utcánál volt, a keleti széle pedig ettől 55 méterre. Az enyhén trapéz formájú tó átlagos szélessége 40 méter lehetett. A pontos helyét a terület arculatát gyökeresen megváltoztató lakótelep miatt nem könnyű belőni, de az egykori tó valahol az Újvárosi parknak a Zugkert felé eső részén feküdt. A Rákos-pataktól délre (80 illetve 90 méterre) fekvő két tó közötti részt egy körbehatárolt, láthatóan virulens lápvilág töltötte ki.

  De vissza Schmids majorhoz (tanyához), ahonnan az akkoriban még ténylegesen funkcionáló szekérút a majdani Szt. Mihály út mentén nyugatra haladva keresztezte a szintén még csak tervben szereplő Bazsarózsa utcát és a Bonyhádi utat. Ezt követően átvágott a névvel még nem jelölt Gödöllői és Jeszenák János utcán, aztán elérte a Kalocsai utcát s kisvártatva a közeli Mogyoródi utat. A Mogyoródi út szinte pontosan 500 méterre volt a Schmids majortól. A majdani Jeszenák János utca és a vele párhuzamos Mogyoródi út közötti 200 méteres távon a patak medre, egy lágy kanyart leírva, az addigi északnyugati irányból délnyugatira váltott, aztán újból északnyugatra fordult. Ott, ahol a patak hirtelen ismét északnyugati irányt vett, azon a ponton keresztezte a Mogyoródi út nyomvonala, ezt pedig a patak déli oldalán a ténylegesen létező szekérút, illetve a földút nyomvonala közelében haladó, tervbe vett Szt. Mihályi út. A létező és a tervbe vett utaknak (szekér- vagy földút, Szt. Mihály út, azaz a mai Fischer István utca, valamint a Mogyoródi út) az akkori patakmederhez közeli találkozásától északra, körülbelül 230 méterre, a térképre már felvezették a Gvadányi utcát (gróf Gvadányi utcza), aminek a Mogyoródi út felé eső szakaszába beírták: "Leendő Rákos patak". (Megjegyzendő: a Gvadányi utca a Mogyoródi út nyugati oldalán Miskolci utca néven fut tovább.) Tehát ide, a még nem is létező Gvadányi utca közelébe tervezték "felhúzni" az ezen a mederszakaszon épp délre forduló Rákost, s mint az ábra mutatja, a tervet végre is hajtották.

  Ahol a Rákos-patak újra északnyugatra indult (a mai Mogyoródi útnál), a bal oldalából kivált ágon fahíd vezetett át a túloldalon hosszan elnyújtott szigetet képező földterületre. A kataszteri térkép szerint itt a XIX. század 80-as éveiben valóban létezett a sziget, amit délről az említett, körülbelül 750 méter hosszúságú keskeny Rákos-ág, északról a Paskál-malomig tartó szakaszán jelentősen kiszélesedő Rákos-patak fogott közre. A két meder a malomtól nyugatra, 400 méterre egyesült. Az összefolyástól 15-20 méterre, nyugatra volt az a korábban párszor felemlített nagy forgalmú híd, ami az általam vizsgált mindhárom térképre be van rajzolva. A keskeny déli ágat a kiválástól számított 320 méter után az első és a második felmérés térképén is szereplő (a malomhoz képest) déli oldali híd ívelte át, amin keresztül a későbbi Szt. Mihályi út, illetve a mai Fischer István utca elődjének tekinthető szekérútra lehetett kijutni. A térképen a malom 85 méterre, északra állt ettől a hídtól. Ami pedig a tényleges, kiszélesített, északnyugatra tartó Rákos-patak főágát illeti, az a csatorna leágazásától 300 méterre érte el a malomépületet. A Mogyoródi út vonaláig 5-6 méteres parttávolsággal csordogáló Rákos ezen a malomig tartó szakaszon átlagosan 18 méteresre tágult, s közvetlenül a malom előtt 43 méter széles tóvá szélesedett. A malmot a tóból zsilipen át leeresztett víz ereje működtette, a malomcsatornán (vagyis a tulajdonképpeni Rákos-patakon) tovább zúduló víz pedig mintegy 150 méterrel odébb jobbról felvette a keletről érkező, a Paskál-malom (mint majorság) északi szélét érintő másik Rákos-ágat. Ez az északi ág, ami a Miskolci útra kivezető híddal együtt rajta volt a két korábbi katonai felmérés térképén is, a malomtól keletre húzódó mocsarak vizét vezette a Rákos medrébe. A kataszteri térképen halványan jelzett nyomvonalú, majdani Egressy út a tőle 80-85 méterre, keletre álló malom körüli ágakat és magát a Rákos-patakot is keresztezte. Vagyis tervezett útvonalán három vízfolyást szelt át. Ahol az északi, vagyis a mocsarakat lecsapoló csatorna a malomtól nyugatra, hozzávetőleg 120 méterre találkozott a Rákos-patakkal, ott, az Egressy út nyugati oldalán épült fel az 1989-ben megnyitott Paskál-fürdő. Magáról a malomról nem sokat tudni. Az 1745. évi pesti tanácsülésen már említik, mint a görög származású Paschgall György pékmester, földbirtokos, Pest város külső tanácsa tagjának tulajdonát. Sokkal több nem is derül ki róla, még működésének végéről sincs biztos információ. Ezzel kapcsolatban annyi megemlítendő, hogy 1931-ben a malom emlékére (!) utcát neveztek el a közelben, a Paskál utcát. Tehát akkortájt már nem létezett, legalábbis nem működött.

  A Paskál-malom melletti nagy forgalmú hídtól mintegy 450 méterrel nyugatabbra az addig kisebb-nagyobb "kilengésekkel", parányi kanyarokkal, természetes szűkületekkel és kiöblösödésekkel tarkított Rákos-patak medre nyílegyenes vonalban haladt északnyugatra. A szabályozottság ténye nemcsak a vonalvezetésben, de a patak jottányit sem változó, 5 méteres szélességében is megnyilvánult. Ezen a ponton - a mai Bosnyák utca és Csömöri út közötti részen, körülbelül félúton - a Rákos-patak régi medre mintegy kivált a szabályozott új mederből, s délnyugatra kanyarodva átvágta a mai, rendkívül elhanyagolt sportpálya területét, illetve odébb keresztezte a majdani Csömöri út, Jávorka Ádám utca, Telepes (akkoriban Telep) utca, Balázs utca, Gyarmat utca, Gervay utca, Kerékgyártó utca, Ilosvai Selymes utca (a Kerékgyártó és a Czobor utcát átszelő részen egészen megközelítette a Fűrész utca északi szélét, az Ilosvai Selymes utcánál például 25 méterre), Czobor utca nyomvonalát, s a meder a mai Szatmár utca és Erzsébet királyné útja sarkán halt el. Ez volt a régi Rákos-pataknak a szabályozási munkálatok folyamán kiiktatott szakasza, legalábbis annak térképen fennmaradt résznyomvonala. A kataszteri térképen nem látni a medernek az Erzsébet királyné útján túli folytatását, ami valószínűleg az időközben történt beépítéseknek köszönhető. De az elhagyott, kizárt régi mederszakasz mocsaras, vizenyős árokként akkoriban még ott húzódott a Bosnyák utca és az Erzsébet királyné útja között.

  A kiiktatott régi medernek a szabályozott Rákos-pataki torkolatától bő egy kilométerre, északnyugatra még ott állt az Erzsébet királyné útja és a patak melletti kis fürdőház. Pontosabban, a fürdőház egykori faépülete nem látszik, csak a régi strand körbekerített, téglalap alaprajzú, 15x5 méteres telke, s a kék színezés végett úgy tűnik, mintha a puszta telket egyetlen medence töltötte volna ki. Mindenesetre kabinsornak vagy egyéb, átöltözésre igénybe vehető építménynek nyoma sincs, ellenben a patak túloldalán, épp szemközt, egy jóval nagyobb méretű, 70x25 méteres, vízzel feltöltött medence rajza látszik. A medence kitöltötte a mai Rákospatak utca, Kassai utca és Erzsébet királyné útja közötti területet. Északi irányban nem volt utca a közelében, a mai Szihalom utca távolabb esik. Kisebb, épülőfélben lévő házak ugyan álltak a medence közelében, de - sajnos - ennyiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A második katonai felmérés idején jelzett mocsárvilág eltűnt a környékről, az Erzsébet királyné útjának négy hídjából (amiből három a lápos területeket ívelte át) csak a patakon átvezető közúti maradt meg. Mivel a nagy medence és az északról hozzátartozó telek mibenlétét semmilyen felirat sem tudatja, csak valószínűsíteni lehet, hogy egy újabb (vagy a régi kicsit felváltó) fürdő volt kiépülőben.

  A szabályozott Rákos a fürdőháztól 950 méterre, északnyugatra, a 4-es számú vasúti őrház mellett elérte a Pest-bécsi vaspálya töltését, elhaladt alatta, a töltés nyugati oldalára érve a Tahi utca mentén haladt (a kataszteri térképen a majdani Tahi utca a patak déli oldalán van feltüntetve), és 400 méterrel odébb, a kerületválasztó Tatai utcánál elérte Angyalföld és Zugló, ezen belül az Alsórákosi-rétek határát. A mai időkben a Rákos jóval hosszabb utat jár be a sínek alatti alagútban, mint ahogy azt a régi térképen látni. A régi alagút mindössze 12 méter hosszú volt, míg a mostani csatorna vize már a Rákospatak utca vége és a Tahi utca eleje közötti 250 méteres furatban hömpölyög a Duna felé. 

  Ha már szóba került az Angyalföld és Zugló választóvonalának számító Tatai utca, meg kell említenem azt a Tatai és Futár utca kereszteződésétől délre húzódó, 380 méter hosszú és 120 méter széles, a berajzolt vonalvezetésű Tatai út két oldalán húzódó, egybefüggő tavat, amelynek a nyugati széle valahol a mai angyalföldi Reitter Ferenc utcánál, keleti vége a zuglói oldalon lévő Vasúttörténeti Park déli részén lenne. A tó ma már nem létezik.

  A vizsgált időszakban, tehát az 1780-as és az 1880-as évek között - a régi térképek tanúsága szerint - egyetlen malom működött a Rákos-patak alsórákosi részén, a Paskál-malom.

  Szubjektív:

  A Rákos-patak mentén fennmaradó három területet: Alsórákost, Angyalföldet és Vizafogót egy napon, 2021. július 27-én, kedden jártam be. Egyéb megjegyzés nincs.

  10. ANGYALFÖLD (XIII. kerület)

  Az 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapest székesfővárost tíz kerületre osztották. A kerületi beosztások 1930-ban jelentős változáson estek át, az addigi tízből tizennégyet alakítottak ki. Ekkor jött létre a belvárostól az északi városhatárig hosszan elnyúló V. és VI. kerület északi részeiből kialakított XIII. kerület, amelynek egyik része a kelet felől Zuglóval (XIV. ker.) határos Angyalföld. A terület XIX. századi neve Engelsfeld, ennek magyarításából jött létre az Angyalföld elnevezés. Egy helyi legenda szerint a területet az egykor itt működött Ördög-malom (Teufelsmühle) után Ördögföldnek (Teufelsfeld) hívták, s ennek a nép általi tréfás elferdítéséből keletkezett a pozitív jelentéssel bíró Angyalföld (Engelsfeld) elnevezés.

  Az első katonai felmérés idején (1782-1785) a terület szinte olyan kopár, akárcsak az előbb tárgyalt alsórákosi földdarab volt ez idő tájt. A Rákos-patak angyalföldi szakaszán mindössze két kőből készült építmény létezett, a Váci út keleti oldalától 200 méterre eső Ördög-malom (Teufels Mühle), illetve a malom és az országút között félúton álló, U alakú, a nyitott részével a váci országút felé forduló kocsma. A kocsma déli oldalán elfolyó Rákos-patak rövidesen elérte Váci úti hídját, s miután átbújt alatta, máris vizafogói területen haladt a közeli Duna felé. A kocsma északi oldalán elhúzó földutak a Rákosch Felden át a légvonalban 4,5 kilométerre, északkeletre elterülő Palota, illetve a körülbelül ugyanilyen távolságra eső, keletre fekvő Paskál-malom irányába tartottak. A kocsma (vagy csárda) déli oldala közeléből délre tartó földút kiindulópontja a Rákos-patak Váci úti hídja volt, amin 

Angyalföld, az Ördög-malom helye (a bal oldali fák környékén) a Lomb utcai Rákos-patak hídnál

 

keresztül a nagyjából 5,5 kilométerre eső Pestre lehetett eljutni. A hozzávetőleges adat a híd és a városfal közötti távolságot jelenti. A malomtól mintegy 600 méterre, keletre vált ki a Rákos jobb oldalából (vagy a Rákos északi oldalát kísérő mocsárból) az innen egy kilométer hosszan kanyargó Köszörűs-árok (Schleifgraben), amelynek többnyire vízzel telt medre a Pesti-sziget (Pester Insel) déli csücskével szemközt, viszonylag széles torkolatvidékkel érte el a Dunát. (Az Ördög-malom szintén szerepel Waczpaur Lénárd 1764. évi térképén, mégpedig Molendinum Teiflianum elnevezéssel. A malomtól keletre és délkeletre, talán a mai Béke út környékén nagyobb állóvíz, a Horgos-tó - a Waczpauer-féle térképen: stagnum nomine Hurgostó - terpeszkedett. A térképen viszont nem látszik a Köszörűs-árok nyomvonala.)

  A második katonai felmérés (1819-1869) térképén Angyalföld Engelsfeld néven tűnik fel, a Rákos-patak medre többé-kevésbé szabályozott képet mutat. A Rákos-pataknak a Pest-bécsi vaspálya 4-es számú őrházától az Ördög-malomig tartó szakasza mentén többnyire veteményeskertek tűnnek fel, a terület, egy-egy ritkán előforduló kőépületet leszámítva,

Angyalföld, a Rákos-patak a Lomb vagy Madarász utcai hídnál

 

beépítetlen. Az immár két épületből álló Ördög-malom az ezen a térképen két ággal feltüntetett Rákos-patak medreinek találkozásánál feküdt. A hosszabb utat befutó északi meder - az "igazi" Rákos - Zugló (Alsórákosi-rétek) felől érkezett, ez volt az a patakág, ami az ottani Paskál-malmot hajtotta, illetve ez haladt el az Erzsébet királyné útja melletti fürdőház(ak) közelében, s végül ez bújt át a vasúti töltés alatt. A rövidebb déli ág (a térkép szintén Rákos-patak néven tünteti fel) a Béke út környékén régebben elterült Horgos-tó (vagy Csikós-tó) lecsapolása után közel azonos méretű telkekre felparcellázott, de még ne nem épített terület felől jött, a berajzolt nyomvonala onnan indult északnyugatra. (A hajdani sekély tó a Rákostól délre, a mai Béke út két oldalán terült el, s valószínűleg lefedte a mai Vasas-pálya területét, keleten a Reitter Ferenc, délen a Frangepán utcáig húzódhatott.) Ez a térkép is mutatja az északi Rákos-patak ágból kiváló Köszörűs-árkot, ami az Ördög-malomtól erős 600 méterre, északra húz el a Duna felé, s ami a 2.KF-térképen már nem a Dunába torkollik, hanem a Hirtenfelder nevű, legeltetésre használt terület északi kis tavába szalad. Valószínűleg itt volt a végállomása, mert nem

Angyalföld, a Rákos-patak a Lomb vagy Madarász utcai hídnál

 

látszik, hogy a tónak lefolyása lett volna a kőhajításra elfolyó Dunába. Az Ördög-malom és a Váci út között még mindig ott van az országút felé nyitott udvarú kocsma (csárda, vendégfogadó stb.). A Váci úti kőhíd is létezett, ami alatt - a Teufels Grabenen, azaz Ördög-árkon - már az egyesült Rákos-patak vize folyt ki Vizafogóra. A malomtól 150 méterrel északabbra megjelent a Szikvízgyár épületének rajzolata, attól 250 méterre pedig a közvetlenül a Váci út mellé települt Sörgyár két párhuzamos kőépülete látszik.

  A XIX. század végi kataszteri térképen a korábbiakhoz képest annyi a változás, hogy a Rákos-patak két ágát az Ördög-malomtól 450 méterre, keletre összekötötték egy 90 méteres csatornával, miáltal a patak északi, az őrlőmű közelében beszűkített medre fölé települt malom déli fele lényegében a két Rákos-ág, illetve az összekötő csatorna által bezárt szigeten feküdt. A malom épületét és a közelében egyesülő két Rákos-patak ág találkozási pontját a majdani Madarász utca nyomvonala szeli át, a térképre már szintén felrajzolt Föveny utca 70 méterre, északra húzódik a malomtól. A Köszörűs-árok továbbra is létezik, a Váci útra nyíló kocsma szintén megvan. Ez utóbbi pontosan 100 méterre fekszik a jövőbeni Föveny utcától, 50 méterre a Váci úttól, és 100 méterre a tőle keletre álló malomtól. A kocsma helyén ma egy autókereskedés parkolója húzódik a Tahi utcának a sétálóutcává átalakított szakaszán.

  A XVII.-XVIII. századi malom, többször átépítve, a mai Lomb utca, Madarász Viktor utca és Tahi utca hármas találkozásánál lévő Rákos-híd közelében, a mostani Rákos-patak déli oldalán, egészen az 1960-as évekig állt.

  A régi malom tulajdonviszonyairól Oross András: A Rákos-patak és vízgyűjtő területének történeti földrajzi vázlata címet viselő munkájából értesülhetünk:

  "A pesti telekkönyvekből megtudjuk azt is, hogy Pest város határában a Rákos-patak több malmot is hajtott. Egyet a váci és palotai úton fekvőnek mond, szemben a Dunával, melynek első tulajdonosa Mathias Döppel volt, tőle került át a malom Franz Scopek és Jacob Teyfl birtokába. Utóbbi névről kapta ez a malom az Ördög-malom elnevezést a XVIII. század elején. Később Eleonóra Scopekin, majd Anna Barbara Scopekin örökölte. 1782-ben vásárlás útján került át a szlavnicai Sándor-család tulajdonába."

  Az angyalföldi patakrész vizsgálatának zárásaként tehát megállapítható, hogy az 1780-as és 1880-as évek közötti évszázadban a Rákos-patak itteni szakaszán egyetlen vízimalom, az Ördög-malom működött

 

  11. VIZAFOGÓ (XIII. kerület)

  A Pest, Buda és Óbuda egyesítésével 1873-ban létrejött Budapestet tíz kerületre osztották fel, Vizafogó az észak-dél irányban hosszan elnyúló V. kerület (Lipótváros) területére esett. Budapest kerületi beosztása 1930-ban jelentős mértékben módosult, minek következtében az V. és VI. kerület északi részeiből kialakították Budapest XIII. kerületét, melynek a Váci út, Dráva utca, Meder utca és a Duna által határolt része Vizafogó.

  A területet ábrázoló első katonai felmérés (1782-1785) térképén a Vizafogó keleti határát jelentő váci országúton kívül a Váci útból a Rákos-patak hídjánál kiváló, s az országút és a Duna közötti területen Pest felé tartó földút ötlik szembe. A körülbelül 6 kilométer hosszúságú, délre tartó út Pest városának északra néző Váci kapujánál (lebontva 1789-ben) ismét összefutott a Váci úttal. Útja során két helyen látszanak időálló, stabil kőépületek, egyszer a Margitsziget közepével egy vonalban (két ház), illetve a Váci kaputól 350-370 méterre, északra, az út keleti oldalán állt sóhivatal környékén. Miután az út az Ördög-malom közelében, a Rákos-patak hídjánál kivált a váci országútból, rögtön vizafogói területre ért, ahol kétszer is áthaladt a Duna felé tartó Rákoson. Először a Váci úttól 160 méterre, másodszor pedig közvetlenül a patak dunai torkolata előtt (a Váci úttól kb. 600 méterre, délnyugatra). A térkép egyik metszéspontnál sem jelez hidat, úgyhogy a keresztezések minden bizonnyal sekély gázlók voltak. Az 1.KF térképe a Rákos-patak dunai torkolatát épp szemközt mutatja azzal a Fürdő-szigettel (ami a Waczpaur-féle 1764-es térképen Insula minor, azaz Kis-sziget néven jelent meg, és Pest városához tartozott), ami támpontja volt a pesti oldalon fekvő Transaquincum (afféle római kori "előretolt helyőrség") és a ma Hajógyárinak nevezett (korábban: Budai Nagy Sziget - Grosse Ofner Insel) sziget déli része között létezett hadi hídnak. A Rákos-patak torkolatától 700 méterre, északra, a Pesti-sziget (Pester Insel) déli csücskével egy vonalban volt a

Vizafogó, a Rákos-patak dunai torkolata

 

Rákos-patak északi oldalán húzódó mocsarak felől a Köszörűs-árkon érkező vízfolyás széles torkolata. Lehetséges, hogy a Köszörűs-árok magából a Rákosból vált ki (az Ördög-malomtól nagyjából 600 méterre, keletre), de ezt a régi térkép elnagyolt rajzolata után nem lehet biztosra venni.

  A XVIII. századi Vizafogó talán legizgalmasabb képződménye a Rákosból a váci országúttól 400-450 méterre kiváló, délre igyekvő, a térképen is megjelenített vizafogói csatorna volt. (A csatorna medre körülbelül a mai Cserhalom, illetve a mintegy folytatásának tekinthető, délebbre eső Esztergom utca vonalában vált ki a Rákos-patakból, valahol a Forgách utcának a Váci úton túli, nyugati irányban meghosszabbított elméleti sávjában. Az említett helyen és a környező területen napjainkban nagyszabású építkezések folynak.) 

  Mielőtt e vízfolyással kapcsolatban előállnék a magam meglátásával, szakmai rásegítésért ismét nálam értőbb emberhez, a Rákos-patakról és csatlakozó vizeiről, tájairól kiváló tanulmányt író Oross Andráshoz kell fordulnom.

  "A Rákos-patakon, a pesti határban lévő szakaszán, a XVIII. században történtek meg az első szabályozási munkálatok, lecsapolások, felmérések. Az egyik legfontosabb munkálat a Rákos-árok rendbetétele volt. Általában száraz volt, ezért volt a német neve Graben, azaz árok, csatorna. Ha nagy esőzés volt vagy kiöntött a Duna, megtelt vízzel, komoly öntözési

Vizafogó, a Rákos-patak dunai torkolata

 

értéket jelentve így a Pest környéki majorságok számára. Annak érdekében, hogy állandóan vízzel legyen tele építették meg az 1750-es években az ún. vizafogói csatornát, mely a Rákos-patak torkolatától húzódott a Rákos-árokig, azaz a Rákos-patak vize egészen a mai Boráros térig lefolyt, így biztosítva rendszeres vízellátást. Elnevezése is erre utal Waczpaur Lénárd térképén: Canalis ex Rakoss. A torkolattól délre szántóföldek húzódtak a mocsaras részek mellett a mai Lipótváros területén. A szabályozatlanság miatt gyakori áradások színtere volt ez a terület. Az agyagos talaj és a Duna közelsége kiváló lehetőséget nyújtott téglaégetésre, így nem véletlen, hogy itt volt az invalidusok és a város téglaégetője is..."

  "... A XIX. század közepéig, feltöltéséig létezett a Pestet körülvevő csatorna, amely a középkori fattyú Duna-ágból alakult ki, mindezt Waczpaur 1764-es térképe, az 1787-es I. katonai felmérés, és egy XVIII. század végi ábrázolás is világosan mutatja. Ez a csatorna 1833-ban a következő helyek mellett haladt el, illetve folyt rajtuk keresztül. A Rákos-árok, miután a Vizafogó mocsaras területén végigfolyt, érkezett a Szerviták kaszálója, Pacsirtamezei kertek vidékére, azaz nagyjából a mai Aradi utca, Nagykörút találkozásához. Itt továbbhaladva folyt el a Pacsirtamező utca (kb. mai Andrássy út) alatt. Egy híd ívelt át fölötte, akárcsak a Kerepesi út, az Üllői út és a Soroksári út esetében. A Soroksári gát (Damm) északi végénél halad el a Rákos Graben, amely a dunai torkolathoz nagyon közel van. Ez a terület nagyjából a mai Boráros tér és környéke, ahol a gát és az árok találkozásánál lakóházakat láthatunk."

Vizafogó, a Rákos-patak dunai torkolata

 

  Az írásban említett Rákos-árok a Margitsziget alsó harmadának vonalában ágazott le a Dunából. Annak keleti mellékága volt, az Árpád-korban még hajózták. Kisebb-nagyobb eltérésekkel a mai Nagykörút félkörívén körbefolyta a török hódoltság végén (XVII. század vége) még csak a (mai Kiskörút vonalát követő) városfalon belül létezett, viszonylag kis területű Pest városát. Amúgy a jelzett időben, vagyis a hódoltság végén még megvolt a város védelmét szolgáló pesti várárok, amibe a Duna vizét vezették. A Rákos-árok ettől eléggé messze, nagyjából a mai Astoria és Blaha Lujza tér közötti távon folyt el. Pest városa 1740-ig szennyvíz- és esővízcsatornaként használta, miáltal a környező kertek öntözésére is igénybe vett víz folyása lelassult, az elmocsarasodott, fertőzésveszélyes árok szabályozási munkálatok után kiáltott. A szabályozásból nem lett semmi, ellenben az 1838-as márciusi nagy árvíz pusztításaiért az alacsony térszinten lévő Rákos-árkot tették meg első számú felelősnek. Az ár levonulása után az árkot és tágabb környezetét már olyan magasságig töltötték fel a határból szekerekkel behordott földdel, hogy a romjaiból újjáéledő Pest egy magasabb térszinten épülhetett fel.

  Visszakanyarodva az 1750-es években megépített vizafogói csatornához, illetve annak az első katonai felméréskor megjelenített nyomvonalához, sajnos azt kell mondjam, értetlenül állok a citált szöveg és a térképen látottak közötti ellentmondás előtt. A Rákos-patakból Vizafogónál leágazó vizafogói csatorna megépítésére a Pesthez közeli Rákos-árok vízzel való feltöltése miatt volt szükség, ezt pedig a környező földek folyamatos öntözése miatt kellett rendszeresen "víz alatt tartani". Az első felmérés térképén azonban kizárólag a Rákos-pataktól hosszan délre kanyargó, Pest város magasságába érve a külső területeken elfolyó, majd valóban, a mai Boráros tér közelében a Dunába térő vizafogói csatorna rajza látható. És Pest közelében csakis azé. Az 1780-as években készült térképen nyoma sincs semmiféle, Margitszigetnél kiváló Rákos-ágnak, amit a csatorna vizével kellett volna táplálni kiszáradás ellen. Pedig, miként az imént írtam, a Rákos-ágnak még az 1838-as jeges árvíz idején is léteznie kellett, ha már egyszer azt okolták a pesti rész Duna általi romba döntéséért. A nyilván hiteles (hiszen katonai) térképen ellenben azt látni, hogy a Rákos-patakból kiváló, a mocsarai mentén szertelenül délre kanyargó csatorna mindenféle leágazás nélkül, nagyjából 7-8 kilométeren át halad a Boráros téri végpontig. Pedig a Rákos-árok Mikovinyi Sámuel 1737-es térképén még nagyon is markáns, a "nagy" Duna ötödnyi szélességű medrében folyó víznek látszik.

  Amúgy az általam reklamált Rákos-ág Waczpaur Lénárd 1764-es térképén sem jelenik meg, ott is csak a Rákosból leágazó csatornát látni - Canalis ex Rákos elnevezéssel -, amint leér Pestre, s ott, durván a Nagykörút vonalán haladva a Boráros térig csurog. Mint írtam, értetlenül állok az ellentmondás előtt, hacsak... Hacsak a megoldás nem abban a néhány velős, az ellentmondásos helyzetet feloldó mondatban van, amelyek Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században című, 1961-es keltezésű munkájában olvashatók.

  "Az írott forrásnál szemléltetőbb térképábrázolás azonban ez alkalommal is megoldja a problémát. Waczpaur fentebb említett térképe ugyanis világosan kirajzolja a Rákos patakból, annak torkolati szakaszából kiinduló csatornát, amely a vizafogói szántókon végighaladva a mai Élmunkáshíd környékén torkollik a Rákos árokba. A Rákos ároknak északi torkolata ekkor már nincs feltüntetve." Figyelem, a kulcsmondat ez utóbbi volt, ugyanis így már érthetővé válik, hogy a térképen miért látszik a vizafogói csatorna útja töretlennek a Rákosból való kiválástól a Boráros térig. Hát azért, mert a vízhiánnyal küzdő Rákos-árok Élmunkáshídtól nyugatra eső részét megszüntették, s a vizafogói csatorna épp ezen a helyen érte el a valamikor "amputált" árkot, amitől a valójában két egységből - vizafogói csatorna és a maradék Rákos-árok - álló vízfolyás a térképen egynek tűnik. 

  Áttérve a második katonai felmérés időszakára (1819-1869), a térkép azt mutatja, hogy a Váci úti híd alatt elfolyó, vizafogói területre érkező Rákos-patak a Teufels Grabenen (Ördög-árkon) először délnek folyt, aztán északnyugatnak vette az irányt, s lényegében a Duna folyásával szemben torkollt a folyamba. Tehát a rendelkezésre álló területen (vagyis a Váci út - vagy másképpen váci országút - és a Duna közötti 600 méteres földsávon) leírt egy nagy kanyart, s a mai Hajógyári-sziget és a pesti oldal között a Duna sodrában félúton fekvő, hozzávetőleg 300 méter hosszú és 50 méter széles Fürdő-szigettel egy vonalban a Dunába szakadt. A nagy pesti árvíz (1838) után végleg megszüntetett Rákos-árok nyilvánvalóan nem igényelt vízpótlást, úgyhogy az erre hivatott vizafogói csatorna már nem látható az 1860-as évek elején készült térképen. Az eltűnt csatorna helyett azonban valami más ragadja meg az ember tekintetét, méghozzá az a Rákos-pataki torkolattól 190-200 méterre, délre látható, halvány körvonalakkal berajzolt, négyzet alakú épületnyom, ami az egykor itt állt Transaquincum helyét jelzi.

  Transaquincum az (óbudai) aquincumi római légiós táborral szemközt, a Duna bal partján épült ellenerőd volt (a mai Dagály-fürdő területén). A II. és a IV. század között szolgáló erőd 76x78 méter hosszúságú, 2 méter vastag falakkal épült, és árok övezte. Feladata a mai Hajógyári-sziget (korábban Nagy-sziget) déli részét, illetve ezen keresztül a légiótábort a pesti (barbaricumi) oldallal összekötő, rómaiak által épített Duna-híd hídfőjének védelme volt. A híd érintette azt a Fürdő-sziget néven ismert homokzátonyt, ami a Hajógyári-sziget és a pesti part között félúton emelkedett ki a folyamból. A régészek a feltárási munkák során a hídpillér alapjaira, illetve feliratos kövekre és némi épületmaradványokra bukkantak, ez utóbbiakat római kori fürdő maradványainak vélték. A szigetet a Duna 1874-75-ös szabályozásakor, a medermélyítési munkálatok alkalmával egyszerűen kikotorták a mederből.

  A Rákos-patak vizafogói szakaszának közelében még egy vízfolyás érkezett a Dunába, a már Angyalföldnél is szóba került Köszörűs-árok. Miután átbújt a Váci út hídja alatt - nagyjából a mai Babér illetve Meder utca magasságában -, még vagy 400 métert tett meg addig a Duna partjához igen közeli, 80x50 méteres, lefolyás nélküli tóig, ami alighanem a végállomását jelentette. A tó és a 80-90 méterre, délre eső Rákos-pataki torkolat között a legeltetésre használt Hirtenfelder (Pásztormező, Pásztorok mezeje) terült el.

  A XIX. század végi kataszteri térképen a Rákos-patak torkolat előtti vonalvezetése még olyan, ahogyan a második katonai felméréskor megjelenítették, vagyis a Váci út után egy déli irányú kanyart ír le, s az uszkve 8 méter széles torkolata szembe néz a Duna folyásával. Viszont a térképre már berajzolták a patak vizafogói nagy kanyarját kiiktató, a régi pataktól északra elhúzó új medret, ami a Váci úti hídtól nyílegyenesen, enyhén délnyugatra tartva halad a Duna felé, s a régi torkolattól 30 méterrel északabbra éri el a folyót. (Az eredeti Rákos-patak a Váci út után délnyugatra tartott, majd a mai Jakab József utca északi meghosszabbításánál elérte azt a pontot, ahonnan nyugat-északnyugatra fordult, s innen 220 méterrel odébb a Dunába torkollt. Az egykori torkolat a mai Vizafogó és Népfürdő utca közös kanyarjánál volt.) A Fürdő-sziget eltűnt a képből, a transaquincumi sáncok ellenben hangsúlyosan lettek megjelenítve. A térképen jól látható a Köszörűs-árok és a Margitsziget felső harmadának vonala közé eső pesti partszakasz szélesítésének terve. Az elképzelések szerint például a Rákos-patak torkolata környékén mintegy 100 métert vettek volna el a Duna medréből, illetve ennyivel szélesítették volna a partot. Illetve nemcsak volna, mert meg is csinálták, merthogy a mai partvonal egybeesik az egykori Pesti-sziget (ma Népsziget) déli csücskével, noha a kataszteri térkép készítése idején a Pesti-sziget alatti vizafogói rész még jóval keskenyebb volt, a Duna sokkal közelebb folyt a Váci úthoz. A Margitsziget északi csücske 450 méterre esett a pesti oldaltól, mostanság a 300 métert sem éri el az ugyanitt mért távolság.

  De maradjunk a beépítések előtti helyzetnél, hiszen a kataszteri térkép végül is az akkori világ lenyomataként a régi helyzetet rögzítette, a tervezett változásokat később rajzolták fel rá. A Köszörűs-árok vize már nem a második felmérés óta eltelt időben eltűnt tóba ömlött, hanem a Duna közelébe érve részint szétterült a Köszörűs-árok, Váci út, Rákos-patak és Duna által határolt terület nyugati (Duna felőli) harmadát elfoglaló Nádas réten, részint valószínűleg a mai kis Sólyatér utca meghosszabbított nyomvonalán haladó, a későbbi Csavargyár és Csele utcát keresztező csatornán át lefolyt a két utca között félúton kezdődő, akkoriban 450 méter hosszú, keskeny öbölszerűségbe, ami az említett vizenyős Nádas rét keleti alsó felét határolta. A későbbi tájrendezés során ennek a kis holtágféleségnek a felhasználásával alakították ki a mai Marina lakópark déli részén található Foka-öblöt. Vizafogó területét észak-dél irányban átszelte a Magyar Állami Körvasút tervezett nyomvonala, a Váci úton a Lóvonatú Vasút szerelvényei csattogtak.

  A múltban rekedt dolgok mindörökre ott maradnak. A világ, s azon belül a Rákos-patak és vidékének parányi szegmense a "régi szép idők" óta nagyot változott. Hogy jó vagy rossz értelemben, azt mindenki döntse el a maga ízlése szerint.                                               

                                             VÉGE